bizalom

[t***@szuro.hix.hu]

Kedves Gabor, kedves Randisok,

valoban rank fer egy uj tema. :-) Sajnos kicsit elhalkult a Randi, mindenki el
lehet foglalva a sajat probleival, es kozben elfeletkezik rola, hogy epp
egyutt konnyebb megoldani a problemakat - sokszor eleg egy apro gondolat, ami
segitsegevel a helyere tudjuk rakni a korbe-korbe forgo gondolatmeneteinket.

En ugy latom, hogy mindenkinek fel kell maganak fedeznie a bizalmat, meg kell
dolgozni erte. A bizalom sokretegu, tehat fel kell fedezni a bizalom
fokozatait, tapasztalni azokat. Aztan az uton sokszor megakadunk, jatszmakat
jatszunk, elvarasokba bujtatjuk, fuggosegeket alakitunk ki kapcsolatokban. Ami
mind-mind tapasztalasrol szol, ami jo es szukseges is, hiszen ebbol lehet
tanulni, es tovabblepni. Ami valakinek jobban megy, valakinek tovabb tart egy-
egy lecke. Aztan van olyan is, aki keptelen tovabblepni, es elete vegeig
jatszmakat jatszik.

Sokan azt mondjak, hogy azt tapasztaltak, hogy kiadtak magukat, es visszaeltek
bizalmukkal. De mit jelent az, hogy kiadni magunkat ? Oszintenek lenni az
kiadas lenne ? Es ha valaki "nem erdemli" meg es kihasznalja ezt, akkor miert
kell hogy seruljunk ezen ? Ha tisztaban vagyunk magunkkal, elfogadjuk
magunkkat, sot megtanuljuk tisztelni es szeretni magunkat, nincs mitol felnunk
tobbet. Alapja ennek is az onismeret, es itt epp a bokkeno, mert ez a legtobb
emberben eleg hianyos. A csalodassal valo elbanas megtanulasa nem mas, mint
egy lepes az onismeret fele.

A bizalom nem kapaszkodo. Ha epiteni probalunk ra, megbukhatunk. Ha
elvarasokkal adjuk masoknak, konnyen lehet csalodas belole. A bizalom
nem hatalmi jatekok resze, hanem egy tiszta erzes, keznyujtas a masik fele.
Bizalmatlansag nem mas mint felelem, a resz-bizalom meg mindig felelem,
ovatossagnak nevezve. A bizalom nem cserebere, mert akkor fuggo poziciot
epitunk ki, fuggunk a masiktol. Es nem epp arra torekszunk, hogy magunk utjat
talaljuk meg ?

Tapasztalatom az, hogy a bizalom bizalmat szul. Nem konnyu, mert ehhez egy
olyan minosegu hit kell, ami feltetelezi hogy a bizalmunk jo helyen van,
masreszt meg hogy esetleg viszonozva is lesz (ez nem feltetel !). Szamomra a
legfontosabb, hogy magamhoz maradjak hu, es az ertekeimet ne masoktol tegyem
fuggove. En mindig oszinten es bizalommal szeretnek kozeledni emberek fele -
valaki elfogadja, valaki nem. Aki elfogadja, orulok neki. Aki nem fogadja el,
kivanom neki, hogy megtanulja o is ertekelni.

Meg egy szamomra fontos gondolat. Masokat nem tudunk megvaltoztatni, magunkat
viszont igen. Ami epp segithet abban is, hogy masok is megvaltozzanak. A
bizalom felfedezese es adasa masoknak egy remek eszkoz erre. Az elfogadas egy
masik, jol osszekapcsolhato modszer. Masok elfogadasa. De kulonosen magunk
elfogadasa. Nehez ugyan, de megeri...

Kivanok mindenkinek sok szep tapasztalatot es felfedezest a bizalom utjan,
Tamas

[m***@szuro.hix.hu]

Post by t***@szuro.hix.hu
Sokan azt mondjak, hogy azt tapasztaltak, hogy kiadtak magukat, es
visszaeltek bizalmukkal. De mit jelent az, hogy kiadni magunkat ? Oszintenek
lenni az kiadas lenne ?

Hat igen, tisztazni kellene a fogalmakat... Szerintem oszintenek lenni nem
azonos a "kiadassal", azaz a kitarulkozassal. Kitarulkozni pl. azzal a
felkialtassal, hogy most en igazan oszinte leszek, ertelmetlen. Egy kapcsolat
elejen raadasul kenyelmetlen szituaciot teremthet, sot, riaszto is lehet a
masik ember szamara. Ennek is megvannak a fokozatai, iratlan szabalyai es
abbol a szempontbol, hogy valamennyire mindenki merlegel (ha nem is teljesen
tudatosan), hogy o ill. a masik ember milyen szintjen tart a szemelyes
informacioi (maganelet, csaladi kapcsolatok, lelki vivodasok stb.), mennyire
engedte kozel magahoz, ezert valamelyest alkalmazkodik ehhez. Ha igy nezzuk,
akkor cserebere a dolog, de ez nem egyenlo a bizalmatlansaggal. Me'g ha
elfogadjuk is, hogy nem mindenki szamara vannak ugyanott a hatarok ebbol a
szempontbol, valamelyest befolyasol minket a masik viselkedese. Engem pl.
taszit a tulzott es gyors "kiadas", de attól is "meghatralok", ha a masik
tulsagosan felti a maganeletenek "titkait", nem akar semmit elarulni az
eloeletebol stb. viszonylag regebbi ismeretseg, mar-mar baratsag fennallasanal
sem. Ennek ellenere nem tartom magam bizalmatlannak, nem gorcsolok allandoan
ezen, mericskelek, lazan kezelem a kerdest, mert - es ezt Tamas fogalmazta meg
szamomra eloszor - ugy gondolom, hogy egyaltalan nem leszek kevesebb vagy
vedtelenebb, meztelenebb vagy mittudomenmicsoda. Ha helyesen itelem meg magam,
a bizalmamat, akkor nem erhet csalodas. Ezen kívül teljesen egyetertek es
Tamas soraival ill. igy viszonyulok a bizalom kerdesehez en is: "Tapasztalatom
az, hogy a bizalom bizalmat szul. Nem konnyu, mert ehhez egy olyan minosegu
hit kell, ami feltetelezi hogy a bizalmunk jo helyen van, masreszt meg hogy
esetleg viszonozva is lesz (ez nem feltetel !). Szamomra a legfontosabb, hogy
magamhoz maradjak hu, es az ertekeimet ne masoktol tegyem fuggove. En mindig
oszinten es bizalommal szeretnek kozeledni emberek fele - valaki elfogadja,
valaki nem."

Van valaki, aki netan nem ert egyet a fentiekkel? Kivancsi lennek
tapasztalatokra, velemenyekre, akar konkret, megtortent esetekre ezzel
kapcsolatban...

Udv,
Moni